A regény le van védettve. 

                                              Kentaur kislány

                                                        Írta:

                                        Lovag Anatole Hongrois

                                                      1 Klón

                                                      Előszó:

A Kentaur nem a modern ember gondolatából fogant. Térjünk ki egy kicsit a mitológiára. Héra párt keresett magának, csak azért, hogy bosszút álljon a hűtlen Zeuszon. Ixiont találta alkalmasnak erre a nem mindennapi bosszúra, de az ifjú lapita király szerelemre lobbant a csodálatos szépségű istennő iránt. De Zeusz fülébe jutott ez a titokban tartott hír és ezért megformázta Héra (Nephelé) alakját felhőből és elküldte a találkára. Ixión amikor meglátta, a vágya felülkerekedett az érzelmein és lefeküdt a felhőből alakított istennővel. Nem is sokára megszületett ebből a szerelmi légyottból Kentaurosz. Majd a későbbiek folyamán vadlovak kancáival feküdt le Kentaurosz, és ezért már az ő megfogant gyermekeiből félig ember és félig ló lények születtek. Ezeket apjuk már a saját országában telepítette le. A kentaurok közt voltak nagyon bölcsek is, de a legtöbb részeges és mellé nagyon erőszakosak. Így Peirithoosz lapita király esküvőjén a lerészegedett kentaurok el akarták rabolni a menyasszonyát, és a meghívott vendégek asszonyait is. Ekkor tört ki a lapiták és a kentaurok közötti háború. Nagyon sok kentaur elpusztult, és akik életben maradtak azoknak el kellett hagyniuk Thesszáliát. Érdekes, a kentaurok végzetét, Héraklész negyedik feladata pecsételte meg amint Pholosznál tartózkodott, vendégeskedett. Itt nagyon sok kentaur elpusztult Héraklész kezétől. De a kentaurok elpusztítását mégis Nesszosz volt az aki megbosszulta. Talán ez egy mítosz, ki tudja. De a lényeg, a mai korban találtak egy sírban, kentaur csontvázat, ami talán igazolja, nem is mítosz a kentaur legenda. A görög mitológiában a kentaur a Nyilas csillagzat hagyományos jelképe. Ez a regény megmutatja, lehetséges, hogy ilyen hasonló lények is megfoganhatnak egyegy kapcsolatból. Mint a fenti képen is látható, a sírban egy kentaur található, nagy a valószínűsége annak, hogy léteztek kentaurok. Vagyis, ha a mítoszt vesszük, akkor valamikor kellett, hogy legyen kentaur, mert a fantáziát először mindig valami furcsa, de életszerű lény idézi elő. A mai időkben,a 20.században, a tudományos klónozás eredménye, egy olyan kentaur kislány születése, akinek a szépsége-tudása, oly csodálatos, amilyet még sosem jegyeztek fel a történelem során. A természet fintora, és meglepetése a kentaur lány, hiszen csak hímek-csődörök léteztek a kentauri mítoszban-történetben. Érdekes, megható, idegeket borzolgató, de ami a lényeg, emberi.

A szegedi Biológiai központ komoran és titokzatosan bújt meg a hatalmas fák mögött. Dr. Majoros Endre tudós már elég régen lépte át, e híres épület kapujának küszöbét. Már hat éve nyugdíjba vonult, de a még mindig fiatalos agya nem hagyta nyugton a tenni akarás vágyát. Felesége Judit kicsit szomorú is volt e miatt, mert házasságuk alatt, na meg, ahogyan idősödtek, arra gondolt, ha nyugdíjas lesz szeretett férje, beköszönt az igazi élet, a csak egymásnak élés napok sokasága. De nem így történt, férje szinte egész napját a dolgozó szobájában töltötte, itt jegyzetelt, és rajzolt nagyon sokat. Felesége néha ki tudta szakítani a nyugdíjas utáni munkából és sikerült rábeszélnie egy pár napra, a szabad idő háznak vásárolt több szobás 3 tanyának a meglátogatására. Ezen a napon is morcos volt, semmi sem tetszett neki, de azért felesége javaslatára csak elkezdett öltözködni. Levetette a házi köntösét és kinézett az ablakon. Még sütött a nap ezen a szép őszi napon, de az időjós szerint még egy pár nap és beköszönt az eső. Judit a felesége, ezt a gyengén sütő napot szerette volna még kihasználni, sétálni a fák alatt, a lehulló levelek közt, ami a csodálatos tanyát is körbe fogta. Igaz, amikor megvették elég rossz állapotban volt. Két embert fogadtak fel, akik rendbe tették az épületet és a hatalmas kertet, amit pázsitfűvel vetettek be. Az egyik ember, Kálmán, aki kertész is volt, minden nap megjelent késő este és rendben tartotta a tanyát, de az éjszakát itt töltötte, amíg nem volt kiépítve a központi riasztó rendszer, a kamerák, míg nem voltak felszerelve, mint éjjeliőr, vigyázta az épületet a betörésektől. A másik férfi István, aki kőműves volt. Ö volta az, aki az istállót és a disznó ólakat, mellé a csűrt és egy pár mellékhelyiséget épített át, de úgy, hogy abban lakni lehetett volna. Mindenki tudta, sosem fogják ezeket a helységeket, használni, de a valamikori tanya építésénél ezt is felépítették. De senki nem mehetett be a nagy épületben engedély nélkül, igaz nem volt kulcsa egyikkőjüknek sem, csak egy kisebb melléképület volt, amit használhattak. Természetesen Kálmán Bordányi volt, tehát nem kellett neki ott aludnia nappal. Ha segítség kellett, akkor szóltak a középkorú férfinak, Kálmánnak, aki azonnal meg is jelent negyedórán belül a tanyában. István Szegedi volt, és így amikor az építési munkálatok, javítások befejeződtek el is tűnt a környékről. Dr Majoros rossz kedve csak akkor kezdett elpárologni, amikor a nagy vaskaput kinyitotta és behajtott a szépen rendezett, pázsitos udvarra. A Bordányi nagy tanyát majd 3 méteres falkerítés vette körül, így védve volt a betörésektől és a kíváncsi szemektől. A garázsba állt be a Volkswagen passzát kocsijával. Amikor ide kijöttek Szegedről, mindig egy kis izgalom vette le a lábáról. Ugyanis a biológiai laboratóriumot, ami az Újszegedi házban volt, annak minden egyes műszerét, berendezését áthozatta ide a tanyasi házba. Ebbe az áthozott laboratóriumba senki sem léphetett be, még a felesége sem, akit nem is érdekelt, és csakis a férje látogatott. Igaz egyszer benyitott, mert kereste a férjét, míg Endre egy pillanatra szaladt át a szemben lévő dolgozó szobájába és nem zárta be a labor ajtaját. Ekkor a felesége bejárta, a nagy fürdőszoba tetszett neki a nagy káddal, és a mellette lévő tusolóval. A konyha már nem, mert kicsi volt, igaz meg volt benne minden, a hűtő, mosogatógép, hideg és meleg víz, elektromos tűzhely, és a konyhai kiegészítők minden téren. De nagyon unalmas volt neki, elhúzta a száját és azon morfondírozott, hogyan lehet szeretni egy ilyen unalmas és kietlen nagyszobát teli ismeretlen formájú üveg kiöntőkkel, apró üveg csövekkel, csészékkel, villogó sok műszerrel. A kiságynál elcsodálkozott, minek kell ilyen ide, de legyintett, ki ismeri a tudósokat és a művészeket. Majd amikor a férje belépett a laborjába és ott találta a feleségét, ledöbbent, míg a felesége megjegyezte. Ilyen unalmas helységben még sosem volt, és nem is akar ide még egyszer belépni. Dr Majoros az óta állandóan zárja a labort felesége mosolyt fakasztó grimaszának kíséretében. De nem is érdekelte a feleségét, tudta, férjének ez a munkája, élete hobbija, és ő nem ért hozzá, így nem is foglalkozott vele, mi is az, az elidegenített helység, amit a tanya mellé építettek. Főleg ha még azt is tudta volna, hogy a tanya alatt, így a labor alatt is, egy hatalmas pince húzódik, aminek a titkos lejárata a laborból nyílik, a nagy kandalló elmozdításával egy elektromos gomb segítségével. Dr Majoros felment a szépen rendbe hozott házba, majd egy kis idő múlva már a laboratóriumba vette az irányt. Beütötte a nyolc számjegyű kódot és lassan kinyílt a laboratórium ajtaja. Belépett. Azonnal a lámpák lassan elkezdtek világítani és egy pár másodperc múlva már fényben volt a labor. Körbenézett. Már két hete nem volt itt, és nagyon hiányzott neki a berendezés és a megszokott légkör. Lassan elindult a laboratóriumban, majd megállt a három inkubátor előtt. Elmosolyodott. Itt kezdték el az újabb emberi életet Mária Stuart, Bonaparte Napóleon, és Adolf Hitler, mint gyermekek. Lassan tovább ment, az emlékek itt mindig lerohanták. György, akinek a három gyermek klónt adta remek apának bizonyult, és a felesége is remek anya lett. Sosem látta őket, György két éve felhívta és elmondta. Felnevelték a három gyermeket, nagyon szeretik őket. Mária tanárnő lett, és férjhez ment matematikus tanárhoz. Bonaparte programozónak tanult, elvégezte az egyetemet is, megnősült, elvett egy gyermek orvosnőt. Míg Adolf a politikai pályát választotta, egy nagy pártnak lett a vezetője, és elvette egy volt miniszter lányát, akinek a foglalkozása régész. Most harmincöt évesek, mint a csodálatos, egyetlen leánya is, Judit. Elmosolyodott, micsoda élet útja van ennek a három újra született embernek! Leellenőrzött minden elektromos műszert, megnézte a fél tucat akkumulátorok töltöttségét. Amikor végzett leült a kiszolgáló asztalhoz és elgondolkozott. Apósa emléke jött elő az emlékezetében. Micsoda izgatott volt, amikor meghallotta, az apósa klónozott egy embert. Nem tudta elképzelni, mi is az a klónozás. Szinte éjjel nappal tanulta a klón és az ikresítés tudományos anyagot. Ian Wilmut volt az, aki kifejlesztette a klónozás folyamatát. Egy petesejt magját eltávolította, és a klónozni kívánt élőlény sejtmagját ültette helyébe. Így az élőlény DNS-ét pontosan lemásolta. A klónozás olyan szaporodási forma, ami a véletlent kizárja, és ennek során persze, genetikailag azonos, sőt magasabb rendű szervezetek jönnek létre. Ami ide is tartozik, a klónnak a lényegi tulajdonsága, az utódszervezet genetikai szempontból megegyezik az anya szervezettel, ami lehet egyetlen sejt is. A kialakulása során ugyanis nem történt ivaros folyamat, ami természetesen nem adott volna alkalmat a gének megváltozására, most ne akarjunk beszélni a mutációról, ami minden esetben elő is fordulhatna. Gondolatát megszakította, elmosolyodott. Miért teszi ezt a terv nélküli köröket itt a laboratóriumban. Semmi értelme és mégis, mintha várna egy 5 világraszóló eseményt, olyan érzés viszi minden nap előre, mint amikor a három klón töltötte ki életének felejthetetlen idejét. Jó fél órát üldögélt, amikor megszólalt a telefonja. Lánya hívta, aki Mozambikban van, mint üdülő vezető. Dr Majoros lenyomta a kis zöld gombocskát és azonnal lánya kedves hangja duruzsolt a fülébe.

--Szerbusz, apa, hiányoztál. Az előbb beszéltem anyával is és ö mondta a kis kuckódban vagy. Ugye jól vagy, és nem erőlteted meg magadat. Sokat sétáljál, a levegő nagyon jót tesz.-- Dr Majoros csak hallgatta a lányát, akárcsak az anyját hallgatná a féltő mondataival. Végre befejezte az egészségre utaló monológját imádott lánya és már mást kezdett el mesélni.

-- Képzeld apa, egy női vendég volt a szállodában. Nem tudom már hol, de egy ásatást végeztetett és találtak egy sírt. Képzeld, nagyon izgatott voltam és elvitt magával. Amikor belenéztem a sírba nem láttam semmi rendkívülit, mire ö izgatottan mesélni kezdte. Egy kentaur csontjait látom. Ekkor jobban megnéztem és valóban valami érdekes csont körvonal rajzolódott ki.-- Dr Majoros nyelt egyet, még nem értette miért, de nagyon ideges lett és ö is izgatott. Lánya elhallgatott egy pillanatra, de már mondta is tovább a magáét.

-- Tudom, tégedet nem érdekel az ilyen, inkább a növények érdekelnek, és a sejt biológia, de csak azért meséltem el, mert be fogják bizonyítani, a kentaurok éltek valamikor, és nem csak monda, vagyis nem mitológia, ha lehet annak nevezni.-- Dr Majoros elgondolkozott egy picit, majd amikor lány egy pici szünetet tartott, megszólalt.

-- Ha nem esik nehezedre, hozhatnál ebből a talált érdekes csont halomból valami emléket. Mondjuk csontot, vagy valami hajat, de akármit is találsz.-- Elhallgatott, lánya felnevetett.

-- Apa, már el is tettem egy kis csontot, de nem tudom melyik testrészéről, meg valami hosszú szőrt vagy hasonlót. Tudod mi volt az érdekes, emberi feje volt, de négy lába és a teste nagyon hosszú volt. Megborzongtam. Mert amit olvastam a kentaurokról nem voltak valami barátságos lények.-- Elhallgatott, apja azonnal kérdezte.

-- Mikor jössz haza kicsim, nagyon várunk már, régen voltál itthon.-- Lánya már válaszolt is azonnal nevetve.

-- Apa, két hónapja voltam otthon, de a jövő héten érkezek. Lesz egy meglepetésem is. Megismerkedtem egy férfival. Ne ijedj meg nem sötét bőrű. Igaz semmi bajom velük, de minden nép találja meg párját az övéi közt. Róbertnak hívják, és magyar. Az itteni követségen dolgozik, mint nagykövet. Nagyon rendes ember, 38 éves.-- Elhallgatott, talán arra gondolt, sokat is mondott az udvarlójáról.-- Dr Majoros aggódva válaszolt.

--Kislányom, nagyon vigyázz magadra, féltünk anyáddal. De neked kell tudnod és ezért nem is emlegetek neveket.-- Elhallgatott, lánya azonnal válaszolt vidáman.

-- Apa, ami volt az volt, és ami a lényeg, szeretnék már gyereket, és nektek unokát, vagy unokákat. Nézd meg már milyen idős lettem.-- Apja elnevette magát és már minden a régi volt. Lánya picit várt és halkan mondta.

-- Apa, szeretlek, és sietek haza.-- Lenyomta a gombot, dr Majoros pár másodperc múlva suttogta.

-- Én is kicsi lányom.-- Letette az asztalra a telefont és nagyon boldog volt. Tehát, érezte, újra bele fog fogni egy nagy kaliberű munkába. Amikor lánya közölte, egy kentaur csontokkal foglalkozó régész ismerőse megmutatta a csontvázat azonnal érezte, lesz valami köze a csontokhoz. Eszébe jutott a klón fogalom. A klón, hallatán a legtöbb embernek egy teljes szervezet előállítása jut el a tudatáig, pedig ez jóval összetettebb. A klónozás a sejtek szintjén kezdődik, és sok esetben a természet saját maga is állít elő klónt. Különben nem lehetünk biztosak abban, hogy a mai emberiség, amit ismerünk és élünk benne, nem volt-e egy másik is előttünk, és ott nem történtek-e hasonló klónozások. De ne menjünk ennyire előre, a legismertebb, amiről tudunk az a Dolly birka klónozása volt a világon az első. 1996. június 5-én Edinburgh-ban látta meg a napvilágot. 2001-ben nagyon gyakori betegséget kapott, de immunkezeléssel meggyógyították. Az állat 2003-ban pusztult el. dr Majoros eszébe jutott egy jegyzet, talán apósa tette. „A klónozás jövője már elindult a 30-as évektől, próbálkoztak a kutatók mesterséges ikrek előállításával, amelyeket maghasítással akartak létrehozni. Azonban az első igazi áttörést az 1996-ban mesterségesen előállított juh, Dolly jelentette. Innentől mondhatjuk azt, hogy a klónozás valóban kivitelezhető magasabb szerveződési szinten is. A klónozás nagyon ígéretesnek látszik az egyes betegségek gyógyításánál, néhány betegség esetén pedig pillanatnyilag ez tűnik az egyetlen lehetséges útnak. Vélhetően a saját sejtek klónozásával egyszer majd olyan szöveteket, szerveket lehet létrehozni, amelyeket a klónozás donorjába visszaültetve, egyáltalán nem váltanak ki immunreakciót, amelyeket az immunrendszer teljesen saját szövetként szervként ismer el. Úgy tűnik, hogy ehhez a legreménykeltőbb út a sejttenyészeteken keresztül vezet. Ezt támasztja alá az is, hogy a Szöuli Nemzetközi Egyetem kutatói friss petesejt és ugyanazon donor testi sejtjének egyesítésével eljutottak a donor őssejt vonalához. Ebből az őssejtből 3-féle sejttípus fejlődött ki. Amikor ezekből egerekbe ültettek be sejteket, izom-, porc-, és csontsejtek jöttek létre belőlük.” Megszólalt a telefonja, felesége Júlia hívta. Azonnal tudta, készen van a reggeli és menjen a konyhába. De azért felvette, és nem tévedett. Mosolyogva nyomta ki a telefont. Felemelkedett a helyéről és lassan elindult a laborból kifele. Amikor kilépett az ajtón még leellenőrizte és így megnyugodva bandukolt végig a folyosón a konyháig, ami az épület másik oldalán volt. Dr Majoros nagyon izgatottan 7 várta lánya megérkezését, már ki sem ment a tanyára, minek tette volna, csak az emlékek rohanták meg mindig, és a tudományos gondolatok zaklatták. Az Újszegedi házban az irodájában voltak a tudományos dokumentumok, apósa kutatási anyagai és az övé is. Nem merte kivinni a Bordányi tanyára, mert azért féltette a sok pótolhatatlan írat anyagot az esetleges tűztől vagy a betöréses lopástól. Most bezárkózott az irodájába és az összes kísérleti anyag dokumentációit elkezdte olvasgatni. Felesége Júlia mosolygott férjeura, az öreg tudós hobbiján, a régi papírok olvasásán. Dr Majoros minden olyan anyagot szinte átnyálazta, amire majd szüksége lesz az esetleges újra klónozási munkáiban, amiben nagyon bízott. Igaz volt benne egy kis ellenérzés a lánya ígért mintája iránt, mert nem tudta, sikerül-e kivonnia életképessé tévő sejtet mondjuk a csont szerkezetéből. Vagy ha hoz hajszálat abból milyen éltethető sejt kerülne ki a több ezer, vagy millió éves egyszer élt lényből, anyagából. A klónok teljesen természetes módon és állandóan létrejönnek a sejtek ivaros szaporodása során. Egy sejt egyszerű kettéosztódása, két klónt, vagyis a kiindulási sejttel genetikailag azonos utódsejteket eredményez. Ezen az elven alapul minden egyes ember és emlős összes testi sejtje, annak a sejtnek a klónja, amely a petesejt és a hímivarsejt egyesülése következtében alakult ki a megtermékenyítéskor. Természetesen ez a sejt nem csak a petesejt és a hímivarsejt egyesülése közben jöhet létre. Vagyis a testi sejtek mindegyike rendelkezik a szervezet felépítéséhez szükséges összes információval, de egy bonyolult szabályozó rendszer miatt, ennek csak bizonyos részét használja, ezért alakulnak ki eltérő felépítésű és működésű típusaik. Amennyiben pedig a legelső osztódások során bekövetkező rendellenesség miatt két külön szervezet indul fejlődésnek, akkor a teljes szervezet szintjén is természetes klónok, tehát egypetéjű ikrek jönnek létre. Ahogy végig gondolta ezt a fajta klónozást, most nem kell a 174-es DNS-t elpusztítania, mert nem az, az elsődleges cél, hogy a klón emlékezzen előző életére és azt kövesse. Sőt, most úgy kell dr Majoros tudósnak a klónozást megtennie, hogy a klónja ne emlékezzen előző életére, vagyis a halála előtti életre. Ma már az ember által előállított klónokról is több szerveződési szinten beszélhetünk. A mesterséges klónozást három nagy csoportra osztjuk. Mégpedig: A molekuláris klónozás. Sejtklónozás, Sejtek tenyésztése laboratóriumi körülmények között (sejtkultúrák). Genetikai szempontból az előállított sejtvonal összes sejtje a kiindulási sejttel egyezik meg. Molekuláris klónozás Ebben az esetben egy molekula szaporításáról van szó. Ilyen például az ún. DNS polimeráz láncreakció, amikor DNS-molekulákat a vizsgálatokhoz szükséges mennyiségre szaporítják fel, de ez a lényegi eleme a kísérleti fázisban lévő génterápiás eljárásoknak is. A génterápia során egy vektor (hordozó) segítségével - ami lehet egy molekula vagy egy vírus - juttatnak be DNS-szakaszokat (géneket) a célsejtekbe, ahol azok beépülnek a sejt genetikai állományába, s ott kifejeződhetnek (vagyis megindul róluk a fehérjék átírása). Lehetne még sorolni a sejtklónozást, a 8 teljes, többsejtű organizmus klónozást, a nukleáris transzfert. De ami a lényeg, egy egyszerű klónozást kell véghezvinni, ha úgy tetszik egy primitív, házilag készített laborban. Dr Majoros azért még elolvasta a régen is sokra tartott apósa kiemelt cikkét. „ Az emberi genomról is szó eshet. (vagyis a petesejt és a hímivarsejt teljes genetikai tartalma) úgy tekinthető, mint egy 23 kötetes könyv. Mindegyik kötet egy kromoszómát képvisel abból a 23 párból, amely minden emberi, testi sejtben megvan. Egy átlagos kötetnek kb.: 2000 teljes oldala van, egy oldal minden gén számára. A gének kisebb fejezetekként jelennek meg, a fejezetek a kromoszómán egymás után következő, (többnyire együtt is működő) gének leírásait tartalmazzák. A teljes „kötetsorozat” , amelyet a szülő a gyerekére örökít, olyan részleteket tartalmaz, amelyek a nagyszülők köteteinek véletlenszerű kombinációiból állnak. Egy adott kötet, amely továbbadódik, részleteket tartalmazhat az egyik szülőtől és a másiktól is, keverten, ugyanis a lapok a kötetek között is kicserélődhetnek a rekombináció következtében.” Ezt még az is megérti, aki sosem foglalkozott e tudományos ismeretekkel. Dr Majorosnak az egy hét legalább egy hónapnak tűnt, de végre, csak a nyakába borult szeretett lánya. A férfi, akivel jött, kellemes sportos megjelenésű, magos és szőke haja volt, roppant udvarias. Judit asszonyhoz fordult. -- Kezét csókolom, nagyon sok jót hallottam önről, örülök, hogy megismerhetem.— Kezet csókolt a mosolygó asszonynak, majd dr Majoros felé fordult. --Jó napot kívánok dr Majoros úr. Örülök, hogy megismerhetem.—Kezet fogott a két férfi. Felesége Judit nagyon boldog volt, már megjelent képzeletében egy pár apró gyerek, az unokái. Judit intett, menjenek be az ebédlőbe, mert már meg volt terítve. Végre leültek, húsleves volt, majd követte a csirkepörkölt és rántott szelet. Házi készítésű krémes volt a befejező étek. Tokaji bór volt az asztalon amit dr Majoros töltött, majd koccintottak. A tudós ideges volt, lánya mikor fogja átadni az ajándékot, amit már nagyon várt. Este kilenc óra volt mikorra leültek a nappaliban egy jó kis családi beszélgetésre. Dr Majoros az apa nagyon izgatott volt, mikor tér már rá a lánya, a hozott ajándékokra, de az váratott még magára. A férfi, Róbert már elmondott mindent magáról, és előjöttek az emlékek, a kislány, Judit, aki már nagylány mit is produkált, míg gyermek volt. De a férfi Róbert is sokat mesélt magáról, és ami a lényeg, egy nagyon rosszcsont kisfiú volt. Éjfél körül járt az idő, de semmi jele nem volt annak, hogy a mai napon valaki ajándékot is kapna. Hajnali egy órakor ásított egy nagyot lánya Judit és közölte, elmegy aludni. Felkelt a kényelmes fotelból és tapogatta a combját, majd mosolyogva apjához lépett.

-- Apa, elfelejtettem oda adni ezt a fa dobozt, ebben van annak a kentaurnak talán egyik ujja, vagy mit tudom én micsodája, és egy kis szőr vagy haj, majd eldöntöd.-- Dr Majoros nagyot nyelt, végre. Lánya a kezébe nyomta a szép faragott kis fa dobozkát és egy nagy puszit adott apjának, majd anyjának. A férfi is felállt, körbe nézett, a lány 9 Judit belekarolt és már vitte is a szobájába. Dr Majoros és felesége még egy kicsit beszélgettek, kielemezték a férfi Róbertet, és ők is elmentek aludni. Dr Majoros szokása szerint már reggel hat órakor fent volt. Egy C-vitamin tablettát lenyelt és leöblítette fél deci vízzel, és benne a húsz Béres cseppel. Bement a dolgozó szobájába kezében a fa dobozzal, itt nyitotta ki. Először valóban vastag szőrzetet látott és fogott meg. Csodálkozott, miért nem semmisült meg ez is a hosszú idő alatt. Kivette a dobozból, forgatta az ujjai közt és megállapította, olyan, mint egy lónak a sörénye. Pár centiméteres csont darabka bújt meg a dobozka alján. A neve, az I. kézközépcsont (I. metacarpus) a legrövidebb kézközépcsont, mely a hüvelykujjhoz tartozik. Az ízületnek köszönhetően szembe fordítható a tenyérrel. Most csak nézegette, nem tudott mit kezdeni ezzel az emberi csont darabbal, mert a laboratóriuma 22 kilométerre van a tanyán. Sajnos várnia kell reggelig, mert akkor elindul még akkor is ha a világvégét erre az időre jósolják is. Végre, kivilágosodott, majd hat órakor kipattant az ágyból, felesége Júlia még aludt, de nem költötte fel. Halkan kiosont a hálószobából, gyorsan felöltözött, egy pár sort írt párjának hova is tűnt el és már ült is be a kocsijába. Kinyitotta a távirányítóval a garázs ajtót, majd a házkaput és már ki is hajtott az utcára. Elindult Bordány felé. Izgatott volt. Alig várta, hogy a tanyába érjen. Gyorsan beállt a garázsba, nem hagyta kint az autóját a tanyasi ház előtt, mert azért csak egy olyan helyen feküdt a tanya, ahol a legközelebbi szomszéd is majd öt kilométerre volt, és Kálmán, a segítsége sem volt nappal itt, aki esetleg felügyelte volna a kocsit. Azonnal a laboratóriumba sietett. A kis faragott fa dobozból kivette a kis csontocskát és leült a speciális mikroszkópja elé ahol leellenőrizte a több százezer éves csontot. Semmi rendkívüli elváltozást nem talált. Egy éles szikével pici darabkát kimetszett és beletette egy üvegcsébe, a DNS-t a több éve meg talált kentaur csontból ki kell nyernie a vörös vérlemezkékben talált fehérjék felhasználásával az életre képes anyagot, amit ebből nyer ki. A falon lévő bárány például csak 277. próbálkozásra sikerült. A fő kérdés tehát az lenne: mi legyen a selejtekkel? Öljük meg őket? Más választás nincs a tudomány érdekében, mert törvény ellenes, amit a tudós is tesz. Szerencsére, a tudós és apósa hatalmas tudással rendelkező tudósok és már az első alkalommal mindig sikerült a klónozás. Dr Majoros tudós nagyon boldog volt, végre, több évi semmittevés után el tudja magát foglalni. Körbenézett a laborban, elégedett mosoly terült szét az arcán és lassan kilépett a folyosóra. Most volt először terve, el kellene mennie a feleségével, mondjuk Hajdúszoboszlóra és egy kicsit kikapcsolódni, mert az idő is hamarabb telik. Nem szólt feleségének, mert tudta, szereti a meglepetéseket. A dolgozó szobájába ment és felhívta a Panoráma Wellness hotelt ahol már egy pár éve, mint visszajáró vendégeket tartottak nyilván. A recepción közölték, most minden hely foglalt volt, de két hét múlva már tudják őket fogadni. Megköszönte és csalódva tette el a telefonját a zsebébe. Na nem gond, valahogyan le fogja magát foglalni legalább addig az időig 10 amíg a sejt el nem kezd élni. Az épületből átment a garázsba, bezárta az ajtókat, majd a riasztót bekapcsolta. Beült a kocsijába és kihajtott a tanyából a földes útra. Itt kiszállt a kocsiból és a falban lévő riasztót bekapcsolta, majd bezárta a biztonsági zárral a hatalmas vaskaput, beült a kocsijába és elhajtott Szeged irányába. Dr Majoros egy hétig nem is ment ki a tanyára, pedig nagyon szeretett volna már egy ellenőrzést végezni, de még túl korai volt. Lánya és barátja három napig voltak csak Szegeden, siettek vissza, mert mind a ketten dolgoztak és nem akarták továbbra is, hogy az alkalmazottak vezető nélkül maradjanak hosszabb távon. Dr Majoros és felesége megint egyedül maradtak, lassan megszokták. A tudós végre fellélegzett, eljött a hétvége, felesége is örült, már szeretett volna kint lenni a tanyán és sétálni órákon keresztül. A laboratóriumba, Dolly amikor belépett dr Majoros nyelt egy nagyot, gyorsan a kis géphez lépett és kivette az üvegcsét. A speciális mikroszkóphoz vitte, és elkezdte az ellenőrzést. Egy kicsit megnőtt a minta, ami már sejtté alakult, pedig más sejtminta már a 14. napon Az antimon-pentafluorid hidrogénfluoridos (HF) e kettősség oldatát tartják a legerősebb ismert savnak. E sav erőssége sokszorosa a kénsavénak (úgynevezett szupersav). Dr Majoros a műanyag kádat, amibe egy ember kényelmesen belefér a gáz, maró hatását alkalmazza a vegyületben, mindig fedővel fedi be a gáz miatt a kádat. A jövő héten fel kell töltenie, mert utoljára akkor volt ebben a kádban ilyen anyag, amikor a hármas klónt létrehozta. Lassan kiment a laborból, végigment a folyóson és már a konyhában volt a feleségénél. Itt leült a konyhai asztal elé a hokedlira és nézte, Judit hogyan pucolja a vöröshagymát. Felesége fel sem nézett kezeiről, így kérdezte imádott urát.

-- Drágám, mi a baj, nagyon furcsa vagy.-- Dr Majoros megvonta a vállát, és csak annyit mondott halkan.

-- Semmi bajom, csak elgondolkoztam az életünkön. Hiányzik a kicsim. Tudom, már egy önálló nő. De akkor is hiányzik.-- Felesége keze egy pillanatra megállt, majd újra elkezdte a vöröshagymát darabolni. Szinte magának mondta.

-- Nekem is hiányzik, de az unoka jobban. Nekünk már unokákat kellene sétáltatni, vagy együtt játszani velük. Öregem, nekünk még várni kell erre, ki tudja meddig.-- Dr Majoros bólintott, lassan felállt, elindult a dolgozó szobája felé. Eszébe jutott, meg kell rendelnie a szuper-sav összetevőit, mert mint Antimon-pentafluorid nem akarja megrendelni. Mert azonnal a kérdések sokasága, miért kell neki, amikor már őt éve nyugdíjban van. És most semmi kedve ilyen és ehhez hasonló kérdésekre válaszolgatnia esetleg egy hivatalos helyiségben. Természetesen a Biológiai központba is be fog látogatni barátaihoz, és innen is kér kiegészítő anyagokat. De azért felhívta barátját a Biológiai Központban Szegeden. A második csengésre már bele is szólt egy férfihang. 11

-- Tessék, Szebenyi Pál.-- Dr Majoros nevetve szólt bele.

-- De régen hallottam a hangodat, majd két évvel ezelőtt.-- Pici szünetet tartott, majd a másik oldalon egy hangos kiáltás.

-- Te vagy az Endre. Micsoda meglepetés. Mi van veled, mikor jössz már erre, de legalább adnál hírt magadról, nagyon örülnénk. Valami baj van, ne…-- A sok kérdésre dr Majoros elnevette magát és közbe vágott.

-- Semmi bajom sincs. Újra elkezdtem a munkát. Tudod, a növények voltak a gyengédjeim. Most is a gén manipulációkon dolgozok. Amiért kerestelek, szükségem lenne egy pár alapanyagra, ami nagyon szükséges. Lehet-e erről szó.-- Barátja Pál már mondta is könnyedén.

-- Hogyne segítenék, a tudomány legalább gazdagodik. Írd össze a listát, hozd el és már másnap viheted is tőlem. Legalább egy kicsit beszélgetünk. Feleséged, az örök szépség, hogy van?—Dr Majoros, nagyon óvatos volt, mert Pál felesége meghalt nyolc éve és nagyon szerette. Ha elkezd, a saját feleségéről áradozni nagyon rosszul esik neki. Így csak egy pár szóban válaszolt.

-- Nagyon jól van, puszil. A mai napon elküldöm a listát és holnap érte megyek délután, ha nem bánod.-- Barátja, Pál, nagyon boldog volt, szinte harsogta a telefonba.

-- Akkor várlak, és beszélgetünk. Örülök, hogy beszélgettünk, ölellek kedves barátom.-- Letette a telefont, dr Majoros nézte a telefonját, biztosan nem ért rá és ezért volt a búcsúzás ilyen gyors. Dr Majoros kiment a dolgozó szobájából és a labor felé vette az irányt. Beütötte a kódot, majd belépett. Azonnal a kis dobozhoz ment, nézte, a mintát, de még semmi nagyobb változást nem észlelt. Nézte a mintát, azon gondolkodott, miért nem jelzi az élet minimális rezdüléseit a minta. Hirtelen a fejéhez kapott. Mi van akkor, ha a sejt életképes lesz, hova fogja beültetni. Ismerőse jutott eszébe a tápéi lovardából. De ő meghalt és a fia vezeti most a hatalmas Tisza parti lovas központot. A holnapi napon el kell neki mennie, mert olyan állatot, béranyát kell a sejtnek biztosítania, amibe beültetheti az életképes sejtet. Egy olyat, amelyik kihordja az embriót, ha egyáltalán az, a kentaur sejtjéből kialakuló embrió. Végre eltelt a nap, másnap reggel tíz órakor már fékezett a Tápéi lovarda előtt. Amint kilépett a kocsijából két póni legelgetett pár méterre tőle. Nézegette őket, azonnal megkedvelte az apró lovakat. Na, meg, ezekből egyet elvisz, és ez fogja kihordani a méhében a kentaurt. Barátja a tulajdonos, már meghalt, de a családja viszi tovább ezt az üzletet. Lassan besétált az irodába, de hátra-hátranézett és gyönyörködött a két apró lóban. Itt az irodában nem sok változás történt az évtizedek során, talán a sok fotó, amik a falakon voltak, most enyhén meg voltak sárgulva. Fiatal fiú ült a komputer előtt, felnézett, a tudósra, de már újra a billentyűket nyomkodta. De azért 12 megszólalt.

-- Jó napot uram, miben segíthetek.-- Majd tovább nyomkodta a billentyűket. A tudós a fiatalemberhez sétált, megállt a komputer asztalnál és csak ekkor szólalt meg.

-- Jó napot. Visszajöjjek, vagy esetleg szóba áll velem.-- A fiatalember még egy pár billentyűt lenyomott és felnézett, nagyon komolyan válaszolt.

-- Még nem vagyok készen, de parancsoljon, miben segíthetek.-- A tudós elmosolyodott, majd minden kertelés nélkül belefogott jövetele céljába.

-- Szeretnék vásárolni önöktől egy póni lovat. Ha nem lehetséges, akkor bérelnék, ami nekem megfelelőbb lenne.-- A fiatalember felnevetett.

-- Sajnálom, nem adunk el és nem adunk bérbe lovakat.-- Dr Majoros elmosolyodott, majd gondolkozás nélkül folytatta.

-- Tudom, de nekem eladnak. Tudós vagyok és az állat csak ideig-óráig kell. Ha gondolja, eladják, vagy esetleg kölcsön adják.-- A fiatalember felhúzta a szemöldökét, a telefonja után nyúlt. -- Felhívom a főnökömet, egy kicsi időt kérek.-- Kicsit várt és már mondta is.

-- Főnök, itt van egy tudós, szeretne venni egy póni lovat, vagy kölcsönözni. Azt mondja tudós.-- Elhallgatott, majd pár másodperc múlva ránézett a tudósra és kérdezte.

-- Önt ügy hívják, hogy dr Majoros Endre.-- A tudós bólintott. A fiatal fiu már mondta is.

-- Igen, főnök, ahogy mondta.-- Csend lett, majd hosszabb idő elteltével csak az igen szavakat mormogta, majd kinyomta a kis telefont. Mosolyogva nézett a tudós szemébe.

-- Uram, a főnököm azt mondta, válassza ki a póni lovat és mi elvisszük önnek. Adja meg a címet. És még azt üzente, meg fogja önt látogatni az otthonában, mert nagyon régen találkozott önnel. Az édesapja barátja volt, aki meghalt. – Elhallgatott. A tudós egy névjegykártyát vett elő, ami a tanyájának a címe volt rajta, átadta és mosolyogva mondta.

-- A holnapi napon várom délután négy órakor, ha meg lehet oldani.-- A fiatalember bólintott, felállt, a kezét nyújtotta, de még hozzá tette.

-- Ne haragudjon, de azért nem tudtam magával azonnal foglalkozni, mert az adóhivatalnak kellett elkészíteni az anyagot és a mai napon készen kell lennem vele. Ne haragudjon ezért rám. De amit közölhetek. Az egyik póni négy éves, egyszer már 13 egy kis csikót is ellett. Ismerem az állatokat és főleg ez a kis póni a szívem csücske. Most van abban a stádiumban, amikor a kancát kívánja, ha érti miről is van szó. A legkedvesebb és legaranyosabb póni. -- A fiú nyújtotta a kezét. Dr Majoros nem szólt egy szót sem, elfogadta a kinyújtott kezet, majd elköszönt.

-- Viszont látásra.-- Megfordult és kilépett a kopott irodából. A kocsijához sétált, de mielőtt beült volna a fiatalember ért hozzá. --Uram, melyik pónit vigyük el önhöz.-- Dr Majoros elmosolyodott.

--Önökre bízom, de ha lehet, hozza el a kedvencét.– A fiatalember meglepődött, megvonta a vállát, majd lassan elindult vissza az irodába. Dr Majoros indított és megfordult az udvarban, és lassan elhajtott, haza, Újszegedre. Éppen be akart állni a garázsba, amikor eszébe jutott barátja Szebenyi Pál, a biológiai központban, akinek leadott egy pár anyagra beszerzést. Már fordult is meg és irány a biológiai központ. Barátja jött elébe a portára, mert, hogy már nem dolgozik, itt nem mehet be a területre, az épületbe. Nagy ölelgetések közepette ültek le az előtérben lévő dohányzó asztalhoz. Pál már mondta is.

-- Az anyagokat, amiket megrendeltél otthon van, mert tudod, ide nem tudom hozni az ellenőrzések miatt. Tizenkettő húsz literes kanna van elkészítve. Tudod, hol van a ház kulcsa, elmész és elviszed a kerti laboromból. Amit megjegyeznék, tudom mit is akarsz összeállítani ezekből az alkotókból. De, én még kiegészítettem egy pár savval, ami még hatásosabb lesz, az antimon-pentafluoridról van szó. Nem kell mondanod semmit sem, mert tudom, mire kell, hiszen a salak anyagokat, vagy a nem kívánatos anyagokat így kell eltüntetni, hogy ne legyen kérdése senkinek se, ha véletlenül rátalálna. —Dr Majoros bólintott, még egy fél órát beszélgettek majd elköszöntek egymástól, de megígérte dr Majoros, hogy sűrűbben fog jelentkezni barátjánál. Amikor kilépett a biológiai központból megcsörrent a telefonja, felesége kereste. Felvette, majd megnyugtatta pár órán belül, de minimum délután három órára otthon lesz. Majd kinyomta a telefonját. Beült a kocsijába és irány a Szegeden megbújó, Szatymazi utcai szépen rendben tartott családi ház, dr Szebenyi tudós otthona. Nem először járt ebben a házban. Amikor még élt barátja felesége rendszeresen találkoztak itt, és elég sokszor, az éjszakába torkollót a beszélgetésük némi itallal egybe kötve. Elővette a rejtekhelyről a kis labor kulcsát, ami a vendégszoba, nem üzemelő kandalló belső felére volt felakasztva, és kiment a házból. Az épület háta mögött volt egy kisebb épület ahol a kis labort üzemeltette barátja. Kinyitotta és valóban, az ajtó mellett ott sorakozott a tizenkét műanyag húszliteres kanna. Lassan az autójához hordta a kannákat, bepakolta, majd a kis labor kulcsát visszatette a helyére és már indult is Bordányi tanyájába, a laborba. Nem sokat foglalkozott a műanyag kannákkal, amiket kipakolt a kocsijából, a lényeg, mindet behordta a laborba, és majd ha lesz ideje, elkészíti felhasználásra a savat. Meg sem nézte a sejteket, fáradt volt, és szeretett volna már otthon lenni, meginni egy pohár teát, kicsit beszélgetni és lefeküdni, aludni. Így is lett, másnap reggel kipihenten kelt fel az ágyából, felesége már nem volt otthon. Tanárnőként még mindig vállalt munkát, igaz csak egy héten két alkalommal, de nem tudott otthon ücsörögni, hiányzott neki a gyerekek zsivaja, az életük. Minden kedden és pénteken tartott történelem és biológiai órákat. Ma péntek, és dr Majoros kipihenten itta meg a teáját, majd ült a kocsijába és elhajtott a laborja felé, Bordányba. A mai napon hozzák a póni lovat, tíz órára és ott kell neki lennie, mert ha nem, akkor nem is tudná megmondani, legközelebb mikorra kapná meg. A laboratóriumban azonnal leellenőrizte a sejtet, elmosolyodott, már ki lehetett venni az élet ritmikus mozgását. Igaz 16 nap telt el a sejt fejlődési folyamatának a 0 pontjától, de a remény már valóság lett. Nagyon jó kedve lett, a levegőbe csapott. Most is olyan érzés kerítette a hatalmába, mint egy pár évtizede, amikor sikerült a 3 különleges sejt fejlődésének a megindulása, az uralkodók klónjainak. A vegyi anyagokkal teli műanyag kannákat is a vegyi kádhoz hordta és kiöntötte a tartalmukat. Majd amikor végzett a kádat befedte a különleges fedőjével, ami megakadályozta a párolgást és más anyag esetleges belekerülését. Autó kürtjének a hangját hallotta, azonnal tudta, megérkezett a várva várt póni szállítás. Már indult is kifele a laborból, majd amikor kilépett a házból a kapu előtt állt egy terepjáró és mögötte lovat szállító utánfutó. Dr Majoros kinyitotta a kaput és lassan behajtott a szépen rendezett tanyasi udvarba a fiatalember, akivel megbeszélte a szállítást. A tudós vidáman köszöntötte a fiatalembert.

-- Szép jó napot, nagyon pontos, és ez a királyok erénye. – A fiatalember kilépett a kocsijából, legyintett.

-- Szép jó reggel magának is. Borzalmas volt az út idáig. Tiszta sár az út, a beton, mert az éjjel esett az eső és a rengeteg traktor felhordta a sarat. Vagy négyszer megcsúsztam. És a hatóságok nem tesznek semmit sem. Kötelezhetnék a traktorosokat az utak letakarításáról.-- Megint legyintett, majd az utánfutó hátuljához ballagott. Kinyitotta az ajtót és fellépett az utánfutó szélére majd eltűnt benne. Pár perc múlva már a póni hátulja megjelent, majd lassan az egész ló, és már a zöld füvön álldogált. Dr Majoros elnevette magát.

-- Nagyon szép ez a póni, csak az a baj tartok tőle. Mert tudja, elől harap, hátul rúg, középen meg a pokol, ha ráül az ember.--Nevettek mind ketten. A kis pónit nem érdekelte ez a humoros megállapítás róla, mert lehajolt és elkezdte tépkedni a füvet. A fiatalember egy kisebb, ami borravalónak számított és átadta a fiatalembernek. A fiatalember elmosolyodott, nem számolta meg a pénzt, mert számolta ő is, amikor a tudós megszámolta és látta a tízezer forint plusz pénzt is. Kezet fogtak, a fiatalember már ült is a kocsiba és indított, lassan kihajtott a tanyából. Főnöke felhívta a 15 figyelmet a tudósra, nem szeret sokat beszélni, és ne is erőltesse, adja át a lovat és már induljon is vissza a lovardába. Dr Majoros becsukta a kaput és a pónit nézte, aki nem sokat foglalkozott vele, jóízűen harapdálta a friss füvet. Most azon gondolkozott, hogy a lónak a vemhessége körülbelül 330-340 nap. Míg a nő terhesség ugye körülbelül 40 hét, ami amit ha átszámolunk körülbelül 280 nap. A másik klónozási kísérleti munkája amiben kiklónozta Mária Stuart, Bonaparte Napóleont, és Adolf Hitlert a bárányokat választotta bér anyának és a bárányok szervezete átvette az emberi terhesség folyamatát és idejét. Pedig a bárányok esetében a magzat kihordása 150 napos körülbelül. Elmosolyodott, milyen ideges volt, amikor a bárány elérte a 150. napot, de a bárányszervezete tovább folytatta az ellési időt, amit átvett az emberi sejtektől, az emberi fajtól. Legyintett, teljesen mindegy hogyan is lesz, az eredmény a lényeg, szülessen meg a kentaur, amit egy több ezer éves csontból nyert sejtet tett életté, majd élőlénnyé. Elindult a laboratóriuma felé, az idő most egy kicsit sürgette, mert a kifejlett sejteket be kell helyeznie a póni ló méhébe. Agya már máshol járt, a Clonaid cég neve már többször szóba került bizonyos klónozási esetekhez fűződően. Állítólag ez a cég volt az, mely az első emberi klónt megalkotta. Korábban ez a cég volt, mely bejelentette, hogy 2002. december 26-án délelőtt 11:55-kor megszületett az első emberi klón. Az állítólagos klón neve Éva volt. Korábban már szembekerülve a tudományos világ hitetlenkedésével, az etikai felháborodással, illetve a média szarkazmusával, 2001-ben támogatóik kérésére a vádesküdtszék is vizsgálta a Clonaid ügyeit, és nem találtak bizonyítékot annak cáfolatára, hogy valóban életképes klónt megalkotó technológia kifejlesztésének a küszöbén állnak. Azonban az egyértelműsített dolgok ellenére nem sokkal ez után felmerült az a lehetőség, hogy a Clonaid berkein belül valóban próbálkoztak már dinoszauruszok klónozásával. A tudós elmosolyodott, hát igen, most van ő ennek a klónozási folyamatnak az elején, csak nem dinókkal, hanem kentaurral, amit nem nagyon ismer a világ. Ez a cég a kétezres évek elején nem csak emberekkel, hanem kihalt őshüllőkkel is foglalkoztak, hogy meddig is jutottak el pontosan a kísérletek, azt senki sem tudja biztosra. Mint tudósnak, semmi gondja sincs a klónozás biológiai ismereteivel, a klónozás véghezviteléhez. De egy másik gond, amit nem ért, pedig ez is a klónozás egyik ide tartozó fontos ága, ami nélkül nincs élet. A fizikában sokkal többet és jobbat kell tenni, mint mondjuk a sokak által ismert klónozott bárány, a Dolly esetében. Nemcsak a DNS-nek, hanem az összes részecske relatív helyzetének, mozgásainak és energiaszintjének, a hozzájuk kapcsolódó interakcióknak is pont ugyanazoknak kell lenniük. Nagyon nehéz, de kivitelezhető dolognak tűnik, mert „csak” a különféle részeket kell azonosítani. De a tökéletes klónozás ezzel együtt alapvetően lehetetlen. Matematikailag, elméletileg is bizonyított. A probléma forrása a bizarr kvantumrészecskék és a velük járó összes változó. A tökéletes fizikai klónozás nem egyeztethető össze a kvantumfizikával. Vagyis, biológiailag ugyan kivitelezhető a 16 tökéletes klónozás, fizikailag viszont nem. Bezavarnak a kvantumrészecskék. Dr Majoros kezébe vette a már élő sejtet az üvegcsében. Arra gondolt, itt az idő a sejt beépítésre a póni méhébe. Egyik kezével a zsebébe nyúlt és tárcsázott, majd pár perc múlva fel is vette egy férfi.

-- Üdvözlöm dr Majoros úr, miben segíthetek. Vagy esetleg rossz munkát végeztem a tanyán?-- Dr majoros elnevette magát, vidáman válaszolt.

--Üdvözlöm Kálmán. Nagyon jó munkát végez, és prémiumot is szeretnék adni az év végén. De nem is ezért hívtam. Tudom ért az állatokhoz, segítsége kellene egy napra. Megfizetem, de a titoktartás kötelező. Ha így megfelelne a feltételem, akkor egy óra múlva várom.-- Elhallgatott, Kálmán elnevette magát. --Professzor úr, köszönöm, hogy rám gondolt, azonnal indulok. A titoktartást meg már megszoktam, hiszen azért is dolgozok még önnél. Akkor a viszontlátásra-- És letette a telefont. Dr Majoros elmosolyogta magát. Ilyen az igazi ember. A sejthez ballagott, benézett a pici ablakon a különleges műszerbe, ahol a tégelyben a sejt fejlődött. DR Majoros zsebében megcsörrent a telefonja. Elővette, ránézett a kijelzőre, elmosolyodott és elnyomta a kis zöld gombot.

--Mondja Kálmán.-- Már hallotta is a kellemes hangot.

--Professzor úr, milyen munkára készüljek fel, mert esetleg szerszám vagy valami mást vihetek.-- Dr majoros elgondolkozott, de már mondta is.

--Egy mesterséges megtermékenyítést hajtunk végre. Ön szakember, mert elég sok lova és marhái vannak. Ebben kérem a segítségét, mert mint ahogyan ön is tudja, a sárló kancába szakember helyezheti be a spermát vagy az előre elkészített megtermékenyített sejtet. Esetünkben előre kifejlődött sejtett ültetünk be a póni méhébe.-- A túloldalt lévő férfi egy picit hallgatott, ahogy a professzor befejezte a mondandóját, majd csak annyit mondott Kálmán.

--Aha, máris indulok-- És letette a kagylót. Dr Majoros előkészítette a fertőtlenítő szert a betodine oldatot, amivel majd a póni hátsó részét fogja lemosni a beavatkozás előtt. Előkészítette a gumikesztyűket, sejtet is a műhűvejbe helyezte amit majd felhelyeznek a kancába. Mellé még vatta, és törlőrongyok kerültek az asztalra a többi kellék mellé, és egy pár méter hosszú kötél is. Fél óra múlva meg is érkezett Kálmán, dr Majoros kiment a kapuhoz és beengedte a házba a férfit, aki egy kisebb táskával érkezett. Jó kedve volt, szerette a professzort. Olyan atyai hangon beszélt vele mindig. Mosolyogva fogott kezet dr Majorossal, de már mondta is.

--Ahogy hallottam a telefonban, valami mesterséges megtermékenyítésre készül. Elég sokszor csináltam már ezt a fajta munkát, ha lehet annak nevezni. És mindig sikerült. A kis csikók mindig a világra jöttek.-- Elnevette magát. Dr Majoros, becsukta a kaput, és megnyugodva indult el a férfi előtt. Kálmán vidáman kérdezte.

--Nem tudom hallott-e a génmódosított fluoreszkáló majomról.-- A professzor nemet intett a fejével. Pedig hallott már erről a tudományos sikerről, de úgy volt vele, Kálmán érezze már azt, hogy tud ő is újat mondani. És bele is kezdett Kálmán.

--Csak azért kérdeztem, mert a napokban olvastam, hogy a Szegedi Biológiai központban is végeznek klón munkákat növényeken. De Japánban olyan génmódosított főemlőst hoztak létre, amelynek zölden világít a bőre, és ezt a tulajdonságot utódaira is át tudja örökíteni. Az állat a Brazíliában honos fehérpamacsos selyemmajom(Callithrix jacchus). Ultraibolya fénnyel megvilágítva a bőre zöldesen fluoreszkál. Az idegen gént, amely zöld fluoreszkáló fehérjét (GFP) kódol, egy vírussal juttatták be majomembriókba, ezeket azután pót- anyák méhébe ültették be.-- Kicsi szünetet tartott, majd dr Majoros nevetve folytatta. --Nem is tudtam, hogy egy kollégát kell üdvözölnöm a mai napon.-- Nevettek. Beértek az udvarba, Kálmán letette a táskáját a kis kerti asztalra ahol a dr Majoros elkészített dolgait látta, majd a pónilóhoz sietett. Megsimogatta a fejét, majd a bal oldalát. Lassan megkerülte a legelésző állatot, aki nem sokat foglalkozott az emberrel, aki mellett sétálgat és simogatja. Kálmán most a jobb oldalára ment át, simogatta az oldalát majd a hasát. Mosolyogva hagyta magára a legelésző pónit. Dr Majoros a kis kerti asztal mellett várta Kálmánt, aki az állat mustrálása után a professzorhoz ment. Megjegyezte. --Nagyon jó erőben van ez az állat, egészséges és fiatal.-- Kinyitotta a táskáját, elővett egy hosszú gumikesztyűt, felhúzta. Dr Majoros is felvette a maga kis gumi kesztyűjét és felemelte a mű hüvelyt és Kálmán kezébe adta. Kálmán elindult az állat felé, dr Majoros követte, majd így szólt a professzorhoz.

--A kis pónit kösse oda a kerítés oszlophoz a vas tartóhoz-- A professzor megfogta a póni zabláját, és a kis asztalhoz vezette. Itt a kötelet rátette a zablára és már vitte is a pár méterre lévő vas oszlophoz. Kálmán követte. A professzor kikötötte a lovat, de Kálmán már mondta is a következő utasítást.

--Most pedig kösse fel a póni farkát, hogy ne zavarjon a munkámban, és utána fogja meg a fejét. Pár percen belül behelyezem az előkészített megtermékenyítésre szánt sejtet. Mert gondolom az.-- Dr Majoros bólintott, de már ment is az állat farához és a farkát felkötötte a még mindig hosszú kötéllel. Azonnal a póni fejéhez ment és megfogta a zablát. Kálmán az állat farához ment és a jobb keze eltűnt az állatban a mű hüvellyel. Pár perc múlva már ki is húzta a kezét az állatból és mosolyogva mondta.

--Sikerült, most pedig várni kell, de közben ellenőrizni a kis csikó fejlődését.-- A professzor mellé lépett és ott folytatta.

--Most pedig el is lehet engedni a pónit, hadd legelésszen.-- A professzor a zabláról leszedte a kötelet, majd a kerítésről is. Kálmán azért megjegyezte, ahogy a pónit figyelte.

--Nagyon remek kislány vagy és ügyes.-- A kerti csaphoz sétált Kálmán, megmosta a gumikesztyűs kezét, majd lehúzta a kezéről. Visszaballagott a kis kerti asztalhoz. Dr Majoros már egy borítékot tartott a kezében, amiben pénz volt. Átnyújtotta, de Kálmán sértődötten kezdte.

--Ezt már nem, pár perces munka, ami nekem is egy élmény volt...--Nem tudta befejezni, mert a professzor közbe vágott haragot színlelve. --Ha nem fogadja el, nem is kell jönnie.-- Kálmán elnevette magát, megfogta a professzor karját és nevetve mondta.

--Rendben, ez ne legyen harag köztünk. Úgy szeretem magát mint az apámat.-- A professzor elmosolyodott. Kálmán összeszedte a dolgait, megfogta a táskáját és már indult is a nagykapu felé, a professzor követte. Amikor a kapuhoz értek Kálmán a professzor felé fordulva kérdezte.

--Az utóbbi hónapokban sokat gondolkoztam a klónozáson, egy esetleges, klónozott ember jogi helyzete ma sem világos. Tudom, még korai az ilyen jellegű gondolkozás. De azért megmaradt a kérdés. Ha például lemásolnak engem, akkor a klón a szüleimnek is a gyereke lenne? Örökölhetne? És a nagyon sok kérdésre, amire nem is merem végig gondolni a választ. Magának mi a véleménye. – Kérdően nézett a professzora. Dr Majoros összehúzta a szemöldökét és pár másodperc után válaszolt is.

--Egyelőre nem kell ezen gondolkozni, mert Magyarországon az ember klónozás még mindig tilos. Ha egyszer el fog indulni az emberi klónozás, biztosan törvények közt fog mozogni ez az emberikon jog. Amiről szeretnék magával még beszélni.-- Kicsit elgondolkozott, hogyan is adja elő a gyors témaváltást, de azért csak belefogott.

--Kellene a segítsége. Ápolni kellene ezt a póni lovat addig, amíg meg nem ellik. Ott van a nagyon szép istálló, be kellene rendezni a póninak, szalmát rendelni, ennivalót, és ami kell. El tudja-e vállalni.-- Kálmán már mondta is.

--Egész nap otthon vagyok, állataim vannak, nem gond egy állattal többel foglalkoznom. Ma délután hozatok szalmát a tanyámról, és ami még ide kell. Megoldjuk professzor úr.-- A professzor elmosolyodott, majd így szólt.

--Köszönöm Kálmán, van kulcs magánál, akkor jön, amikor akar, de a póni legyen minden nap ellátva. Ami még ide tartozik, a titoktartást ne feledje, senkinek egy szót sem az itt lévő dolgokról.-- Kálmán azonnal mondta is kicsit megemelt hangon.

--Professzor úr, engemet erre neveltek, de nem hallott még tőlem semmi -féle pletykát, nem is fog. A családomnak sem mesélek az itteni dolgokról, csak azt, hogy füvet nyírok, kertészkedek.-- A professzor elmosolyodott, majd folytatta.

--Akkor, ahogyan csináltuk is, minden hónapban megkapja a bérét a bankon keresztül, de most megemelem, mert több lesz a munkája.-- Kálmán meg akart szólalni ez ellen, de a professzor ismerte és nevetve mondta hangosan.

--Akkor, ahogyan megbeszéltük, már ma este a póni várja.-- A professzor nyújtotta a kezét Kálmánnak, aki most komoly volt, és gondolkozott az elhangzottakon. A professzor kinyitotta a kaput, kilépett Kálmán és a kocsijához ballagott. Indított, majd intett a professzornak és elhajtott Bordány felé. A professzor becsukta a kaput és elindult a póni felé. Megállt előtte nézte a hasát és elgondolkodott. A kentaur az állati természet és a szellemi természet egyesülését, szintézisét szimbolizálja, mint a test és a lélek, vagy az anyag és a szellem, a tudat alatti és tudat feletti megmutatást az ÉN törvényszerűséget méltatva. A pónihoz érve megsimogat a bal oldalát. Az állat nem is foglalkozott a professzorral, békésen legelte a zöld füvet. Most azon kezdett morfondírozni, mint már tudjuk. A ló vemhességi ideje 330-340 nap, míg az emberi nem a nő terhességi ideje jóval kisebb, 280 nap, vagyis 40 hét. Hogyan is fog ez összejönni. Mert a régebbi ember klónozása átvette a bárány szervezete, teste, az emberi természetes születési folyamatot. Ebben az esetben is így lesz, vagy igazodik az emberi természethez, biológiai folyamatokhoz? Bement a laboratóriumába. Feljegyezte a mesterséges beavatkozást az október 16-át. Nagyon sokat várt ettől a kísérlettől, és érezte, sikerülni fog. Megcsörrent a telefonja, elővette a zsebéből, ránézett és Judit a felesége nézett rá. Azonnal eszébe jutott, ebédre haza kellett volna mennie. Lenyomta a kis zöld gombot és már mondta is.

--Drágán, elfelejtettem az ebédet. Vettem egy kicsi lovat, pónit és azt ajnároztam.-- felesége felnevetett a vonal másik felén és már mondta is.

--Örülök neki, de ki fogja ápolni, mert etetni kell, az almot cserélni, és a többi dolog vele, mint a tisztán tartása.-- Dr Majoros nagyon komolyan válaszolt.

--Van segítségem, Kálmán.-- Majd folytatta tovább, de nem a póni témát.

--Mindjárt indulok, fél óra múlva már az asztalnál fogok ülni.-- Judit a felesége nevetett majd letette a telefont. Dr Majoros már indult is kifele a laborjából és a garázsba, kinyitotta az ajtót, beült a kocsijába. Indította a kocsiját, megnyomta a kapu távirányító gombját és a kapu kitárult. Kihajtott, megvárta, míg a kapu újra bezárul, gázt adott és már el is indult Szeged irányába. A professzor, amikor hazaért, Judit arca ragyogott. Kezében egy nagy borítékot lengetett. Dr Majoros felhúzta a szemöldökét és mielőtt megkérdezhette volna mi is az a nagyméretű boríték a felesége boldogan kezdte.

--Képzeld, a lányunk küldte ezt a meghívót Mozambikba, Maputóba, ahol élnek egy hónapra. Mert ha nem dolgoznál annyit, eszedbe is jutna a születésnapod és az enyém is. Ugyanis ma van a tied és két nap múlva az enyém.—Dr Majoros meglepődött, de nem úgy a felesége, aki már egy pár évtizede megszokta. És most jön az örökös megnyugtató mondat.

-- Nem felejtettem el csak a fejemből most kiszaladt, a tiedet meg biztosan nem.—Dr Majoros tudta, ha nem figyelmezteti állandóan, örökké a drága felesége a saját születés napjára az biztosan a drága feleségé is elmaradna. De így általában azonnal elmegy valami indokkal és vásárol virágot és mellé ajándékot. Felesége kinevette magát és folytatta komolyabban.

-- Abba a hotelba leszünk elszállásolva ahol Judit is él. A jövő héten kellene indulnunk.--Dr Majorosnak a lélegzete egy pillanatra elállt. Azonnal arra gondolt mi lesz a pónival, a kísérletével, ha egy hónapig oda lesz. Ki fogja ellenőrizni a magzat életét, fejlődését. Felesége hangja riasztotta fel gondolataiból.

--Úgy látom drágám, nem nagyon örülsz ennek az útnak. Gondolj bele milyen szép lesz. Már az út egy csodálatos lesz. Repülővel Frankfurtba, majd onnan Maputóba az Ethiopian repülő társasággal. Azzal, amelyikkel a lányod is repül, ha Magyarországra jön, vagy megy vissza Maputóba. A Gorongosa nemzeti parkba is elvisznek bennünket. Valami baj van, hogy nem örülsz ennek az ajándéknak, amit a lányod küldött nekünk.-- Dr Majoros egy picit gondolkozott majd lassan elkezdte.

--Tudod, most vettem egy kis lovat, tudom Kálmán vigyázni fog rá, de szerettem volna én is itt lenni legalább egy pár hónapot, míg megszokja a helyet.-- Felesége felnevetett.

--Csak ennyi, ahogyan ismerem Kálmánt még naponta, este, meg is fogja puszilgatni a lovadat annyira, szereti az állatokat.-- Dr Majoros ebben biztos is volt, de a kentaur sejt, amit beültetett a kis póniba azt nem ellenőrizheti le Kálmán. De ha így történt, akkor az az egy hónap nem lesz olyan nagy baj. Mert, ha egy élet ki akar alakulni, akkor úgysem, lehet megszüntetni, ha nem is akarja senki sem. Tehát, a természetes életritmust rá kell hagyni az élet funkciókra. Dr Majoros legyintett, kényszeredetten elmosolyodott. Mit tudott tenni, ha egy asszony, nő, és mellé feleség valamit elhatároz, jobb ahhoz igazodni és nem ellenkezni. Felesége szavai riasztották fel gondolataiból.

--Most pedig üljünk asztalhoz, mert már kicsit késő van az ebédhez.-- Dr Majoros elmosolyodott, megindult a fürdőszoba felé kezet mosni. Ideges volt, nem tudta hogyan is fog lejátszódni az az egy hónap, míg oda lesz a lányánál. Kilépve a fürdőszobából az ebédlő felé vette az irányt. Az asztalon már a friss paradicsomleves várta, amit nagyon szeretett. Tudta, semmi féle kifogást nem fogad el a felesége az utazás elhalasztására, hiszen egy pár évtizede már meggyőzte micsoda stílusa van a saját terveinek a végrehajtásához. Tehát, el kell fogadnia, el kell mennie a lányához. Felesége elégedetten kanalazta a levest, boldog volt, Dr Majoros a pár napot a póni vizsgálatával volt elfoglalva. Kálmánt kioktatta az állat kezelésére, aki mosolyogva fogadta a professzor aggódását. Szerencsére a kis póni nem érzett meg ebből semmit 22 sem, talán azt, hogy több simogatást kapott emberektől, mint azt valaha is érezte volna. Másnap dr Majoros felköszöntötte feleségét a 70.születésnapja alkalmából egy csokor rózsával, a kedvencével és egy tábla boci csokival. Míg a felesége a professzor születésnapjára egy pulóvert kapott. A professzor szerint nagyon hamar elszaladt az idő az utazásig. De azért kelletlenül csak elindult a feleségével. Kocsival a Liszt Ferenc reptérre hajtott, ott a parkolóba tette az autóját egy hónapra, és majd ha jönnek vissza, akkor már az autója várni fogja és hazarepíti Szegedre, vagyis Bordányba a póni lovához. A professzor nem tudott kikapcsolódni, még akkor is lelki beteg volt, amikor a Frankfurti repülőtéren várakoztak a másik gépre. Pedig itt a felesége lefoglalta. Először is elküldte egy pénzváltóba ahol meticalt váltott be a Mozambiki pénzt. Végre fel tudtak ülni a gépre, ami már Maputóba száll majd le. De addig még végig hallgatta felesége kis előadását Mozambikről, amit lánya mesélt erről az országról. Így a professzor akarata ellenére megtudta Mozambikről, kettő évszak van, a szeptembertől márciusig az esős, majd áprilistól októberig a száraz időszak. Legnagyobb folyója a Zambézi, Nagyon sok a nyelvjárás, valami negyven, ha nem több, és mellé a katolikusok is csak 30%-ban vannak. Dr Majoros becsukta a szemét és hallgatta felesége kis és rögtönzött előadását. Gondolatban a kis laborjában mozgott, majd eszébe jutott. Mert mint tudjuk a 6. nap a legfontosabb egy sejt fejlődésében. Nem tudja leellenőrizni a pónit, hogyan is áll a sejt fejlődése természeti körülmények közt. Mert a 9. napon már a primitív rajzolatok is megjelennek és ő Mozambikban lesz valahol és nagyon jól kell magát éreznie. A 14. napon gondolkozott, itt már a primitív vérkörvonalat is fel lehet fedezni. Egy kicsit összerándult, a 22. napon már a szíve is be fog indulni, ha nem lesz semmi gond a fejlődésben, vagyis a 22. napig. Visszaemlékezett amikor klónozta Márai Stuartot, Napóleont, Hitlert. Micsoda boldog volt, végig figyelemmel tudta kísérni az életképességük folyamatát. De most, ül egy repülőgépen és nem tud semmit sem tenni. Agya már repült is tovább a 3 hetes magzat felé. Itt már minimum 6-8 mm hosszúnak kellene lennie a magzatnak és mellé 6 liter vizet kell fogyasztania. Igen, az emberinek, de nem a kentaurnak. Lehet, hogy hosszabb a magzat, súlya is valamivel több, meg több vizet is fogyaszt. Honnan fogja tudni. Keserűen vágott egy grimaszt. Hirtelen felesége hangja riasztotta fel.

--Alszol drágám.-- Dr Majoros nem válaszolt, mert akkor tovább kellett volna hallgatnia Mozambikról az ismereteit. Felesége megsimogatta férje arcát és csendben maradt. Dr Majoros tovább gondolkodott, most a betegségekről gondolkozott el. A kromoszómát sem tudja megvizsgálni, mert itt már a betegségeket is fel tudja fedezni. A 23 kromoszómát megfigyelheti, több ezres a gének száma, és ha a betegséget kiszűrné, nem lenne esetleg tragédia, ha valami súlyos betegség lappangna a magzatban, de most nem tehet semmit sem, mert távol van. Elaludt. De agya tovább őrlődött, igazi tudós volt, mert még alvó állapotában is dolgozott a kísérletében. Amikor leszálltak a Maputo International Airport repülőtéren dr Majoros hangulata nem lett jobb. Lánya várta a reptéren, de ő is észrevette apja rossz kedvét. De nem tartotta fontosnak, hogy meg is jegyezze, hiszen arra gondolt, szülei jól érzik magukat távol Magyarországtól. Beültek lánya kocsijába, ami a reptér előtti parkolóban parkolt és elindultak a csodálatos Southern Sun Maputo hotelba. Lánya mindent megtett, hogy a szülei jól érezzék magukat. A tengerre néző szobát adta nekik az ő bérelt lakosztályából. Dr Majoros felesége ájuldozott meglepetésében a gyönyörű kilátás láttán. Dr Majoros nagyon örült, amikor felesége fáradtságára hivatkozva a szállodában maradt pihenni. Férje azonnal rábólintott. De másnap egész nap a városban sétáltak, nevezetességeket mustráltak. Kicsit jobb lett a kedve, ahogy a Szűzanya katedrálist körbe nézték. A gyönyörű színes üvegeket az ablakon. Majd a Vila Algerve ami most romokban hevert, de történelmi jelentőségű. Este Dr Majoros hét órakor már fáradtan indult a szobájába feleségével, amikor megcsörrent a telefonja, lánya hívta. Szinte könyörgött, hogy a mai este egy ismerőse estélyt ad a kinevezésére, ami tudományos és meghívta dr Majorost is akit a lánya révén ismert meg először a jogi tudor, majd a világhálón is olvasott a biológus kutatóról munkája elismerésének díjairól, előadásairól. Nem sok kedve volt elmenni, de a lánya olyan szépen könyörgött, amiért megszánta és beleegyezett a részvételbe. Kinyomta a telefont, de megjegyezte halkan, nehogy a felesége meghallja, hogy „ez a lány olyan, mint az anyja, kibeszéli belőlem még a tegnapot is” Nyolc órakor megjelent a lánya és elindultak hármasban a Montebelo Girossol hotel aulájába az ünnepségre. Itt aztán meg lehetett találni a vallás minden formáját, minden fajta öltözetet, ami az ős lakosoktól kezdve az angol divatos frakkig, öltönyig. Egy nagyon furcsa öltözetű vendégfogadó kísérte be az ajtóból a vendégeket egy hosszú asztalhoz, ahol majd húszan üldögéltek már, különböző selyemruhákban, amik költeményeknek tudhatóak be. Dr Majoros szeme elkerekedett, filmekben látott hasonlót. Egy kövér férfi állt fel, érdekes hosszú kabátszerű volt rajta, mosolygott. Judit a lány mosolyogva lépett az idősödő férfi elé, aki azonnal kezet csókolt. Majd oldalra fordulva szólalt meg.

--Dr Jászai Csaba urat had mutassam be a szüleimnek.-- Dr Majoros feleségének kezet csókolt, majd a tudóssal hosszan kezet fogott. Közben már mondta is.

-- Nagyon örülök, hogy megismerhetem, nagyon sokat olvastam önről a biológiai kutatásairól, az előadásairól. Engedjék meg, bemutatom a feleségemet.—A jogtudós mellől felállt egy vékony, barna bőrű, fiatal nő, aki mosolygott. Nyújtotta a kezét, de érthetetlen nyelven mondta a nevét. De nem volt gond, mert dr Majoros és felesége is így értett, talán, a barna bőrű nő szerint, ők is érthetetlennek vélt nyelven mondták a nevüket. Leültek a hosszú asztalhoz, dr Majoros, dr Jászai jogtudor mellé ült le, míg felesége Judit a jogtudor felesége a színes bőrű mellett kapott helyet. Azonnal mondta is az eseményeket a kövér férfi magos, de hangos hangján.

-- Már megvolt a bemutatkozásom, a díjat is átvette, most a vacsorára várunk.—Dr Majoros kicsit megemelkedett és nyújtotta a kezét.

-- Gratulálok uram.—Kezet fogtak. Egy színes bőrű pincér lépett hozzájuk, pezsgős üveg volt a kezében. Az asztalon lévő poharakat töltögette meg, majd odébb állt. Dr Jávor megfogta a pezsgő pohara szárát és koccintásra emelte a poharát. Koccintott szinte az egész asztaltársasággal, majd kiitták a pohár tartalmát. A pincér pár perc múlva újra megjelent és már töltötte is újra az üres poharakat. Dr Majoros kérdezte újdonsült ismerősét.

-- Eredetileg mivel foglalkozik?—Dr Jávor ivott egy korty pezsgőt és legyintett.

-- Csak egy ügyvéd vagyok. De mellette az országok jogi múltjának a megismerésén is munkálkodok. Itt Mozambikban sikerült elég sokat olvasnom és kutatnom Hammurapi törvényei után, a megismerésében. Mert ugye, gondolom ön is tudja, ő volt a világon az, aki először elismerte az emberi jogokat. Hammurapi elsősorban a legrégebbről ránk maradt teljes „törvénygyűjtemény” révén ismert. Ez a prológus, 282 cikkelyt és epilógust tartalmaz. A teljes „törvénykönyv” egy 2,25 méter magas diorit kőoszlopra, egy úgynevezett sztélére vésve maradt ránk. Ezt a sztélét Szúszában 1902-ben (vagy 1901-ben) Származási helye ismeretlen. Feltehetőleg 25 hódítás során egy babiloni városból került Szúszába. A sztélé ma a párizsi Louvreban található. Egy másolata a berlini Pergamonmuseumban látható. Az utolsó hat cikkely hiányzik. Mint tudjuk „törvény” elnevezés ebben az esetben valójában helytelen, mivel az ókori Mezopotámiában az uralkodó nem hozhatott törvényeket, erre csak az isteneknek volt joguk. Kittu(m)-nak (szó szerint „igazság”) nevezték tágabb értelemben az érvényes világrendet, amelyet az istenek hoztak létre. Az uralkodás lényege pedig a kittu(m) fenntartása volt. A „törvénykönyv” alapját szolgáltató törvénykezési reformot uralkodása első évében hajtotta végre, mivel uralkodásának második éve kapta erről a nevét: „Az országban igazságot tett”. Magát a törvényoszlopot uralkodása vége felé készíttette, amikor annak bevezetője szerint már Assur és Ninive is hatalma alá tartozott.—Dr Jávor szusszantott egyet, újra ivott egy kortyot és már folytatta is tovább a kis előadást, amit élvezett dr Majoros. -- Ami ide tartozik, Hammurapi „törvénykönyve” nem volt egyedülálló. Mintegy háromszáz évvel korábban Ur-Nammu sumer király, hasonló művet hozott létre, és száz évvel Hammurapi előtt Iszín királya, Lipit-Istár ugyancsak sztélébe vésette „törvényeit”, Esnunna városában Bilalama jegyeztette le rendeleteit, és néhány töredék alapján feltehető, hogy Larszában is voltak írott szabálygyűjtemények. Sőt már Babilon egy korábbi uralkodója, Szumu-lailú is összeállíthatott valami hasonlót, hiszen a Hammurapit megelőző korok dokumentumai gyakran hivatkoznak rá. Hammurapi jelentősége abban rejlik, hogy először szakított a sumér szokásjoggal. És törvényei jobban védték az embereket, mint bármelyik uralkodói törvény Hammurapi előtt. Amit nem említettem, pedig az elején kellett volna kezdenem, Hammurapi intézkedései Kr.e.a 18szd-ra tehető. Törvényei az "igazságos ítélet", vagyis nevelő, oktató jellegűek voltak. A testi sértések büntetése: Szemet szemért, fogat fogért (lex talió - az azonos megtorlás elve). Hamurapi azt mondta, hogy királyságát az istentől kapta, vagyis Marduk isten kiválasztottja. No ezért fogadták el törvényeit. Sajnos, ahogy meghalt azonnal hanyatlásnak indult törvényei értéke, erősségei.—Dr Majoros megemelte a poharát, ittak, de a pincérek már hordták is a vacsorát az asztalhoz. Így abba maradt a beszélgetés. A vacsora után dr Majoros felhívta Kálmánt, aki már várta a hívását. Megnyugtatta a professzort, semmi baj nincs és élvezze a szabadságát. Dr Majoros szomorúan szögezte le, könnyű mondani. Nagyon lassan teltek a napok, dr Majoros nagyon jó képet vágott a szabadságához, nem panaszkodott, de azért lehetett rajta látni, nagyon mehetnéke volt már hazafelé a gyönyörű országból. Az idő haladt nagyon lassan, most, ám csak eljött az idő a repülőtérre való visszautazás. Most nagyon jó kedve volt dr Majorosnak, nem ismertek rá, meg is jegyezte a felesége Judit nevetve. Maradjanak már még egy pár napot, mert nagyon csendes volt a drága ura. Azt az örömöt nem lehet leírni, amikor délben a Liszt Ferenc repülőtér parkolójában beindította a kocsiját és lassan kihajtott az útra, és irány Szeged, pedig  elég hideg volt már, igaz a november hónap már emberes volt, de most ezt észre sem vette. Nagyon izgatott volt, mi is fogja fogadni a kis pónilóba beültetett sejt, fejlődési stádiumában. Három és fél óra múlva már feleségét ki is tette Újszegedi házánál és már indult is Bordányba. Fél óra múlva már fékezett a kapu előtt, majd megnyomta a távirányító gombot és lassan behajtott a hatalmas zárt udvarba. Mikorra kilépett a kocsiból a ház előtt a kapu is becsukódott. Kálmán kocsija mellett állt meg, elmosolyodott, tehát a kertész még itt van negyed ötkor, nagyon lelkiismeretes. Kereste a póni lovat, majd hogy nem találta megindult az istállóba. Kinyitotta az ajtót és meglátta a kertészt, Kálmánt, a lovat csutakolta. Dr Majoros szíve nagyot dobbant, a kis póni meghízott, gömbölyödött a hasa, és a feje is teltebb lett. A profeszszor nagyot köszönt, amitől kicsit összerándult Kálmán, de elnevette magát, ahogy meglátta a professzort. Abba hagyta a munkát, a finom sörtéjű kefét letette a ketrec párkányára, megtörülte a kezét a nadrágjában és elindult a professzor felé, aki pár méterre volt csak tőle. Dr Majoros majd kiugrott a bőréből. --Szép napot, Kálmán, még soha nem örültem embernek, mint most magának, ez a szabadság egy agyrém volt nekem, de a feleségemnek, Juditnak el ne mondja, mert ki fog tiltani a hálószobából örökre.—Jóízűen nevettek, de dr Majoros azonnal nekiszegezte a kérdést.

-- Most pedig meséljen, hogy van a kis póni?—Kálmán rámutatott a kis pónira. -- Semmi baj vele, nagyon sokat eszik, úgy néz ki vemhes lett. Meg lehet állapítani, de gondolom maga is tudja. Az 1-2 hetes vemhességet a hüvely és a méhszájváladék elbírálásánál lehet megállapítani. A kis pónit délután négy óra körül behozom, a nagy udvarról, ahol legelészik a fagyos udvaron, majd lecsutakolom. Utána újra kap enni, és inni. Reggel, amikor nincs hideg, akkor kiviszem és el van a füves részen.—Dr Majoros a kis pónihoz lépett és megsimogatta a hátát. Most meg azon idegeskedett, mikor megy már el Kálmán, mert előtte nem akarta megvizsgálni a kis pónit. Azonnal egy kérdés, miért vizsgálgatja a pónit. És még talán lenne még egy pár furcsa kérdése. Dr Majoros hátra lépett pár lépést, ahogy Kálmán elkezdte befejezni a póni csutakolását, majd abrakot tett elébe és most búcsúzott el a professzortól.

-- Viszont látásra professzor úr, nagyon örülök, hogy itt van. Holnap reggel jövök és csinálom a dolgomat.—Kezet fogtak, Kálmán már indult is a kocsijához. Beült, kinyitotta a kaput a kapott távirányítóval és kihajtott, a kapu automatikusan becsukódott. Dr Majoros a kis pónihoz lépett és megsimogatta. Az állat ügyet sem vetett rá, harapta a friss szénát. A professzor már tudta, az 5 hetes magzatot kitapintással érzékelni lehet, rektális vizsgálattal. .Nagyon boldog volt a professzor. Gyorsan sarkon fordult és sietett befelé a laborjába. Megfogott egy ötven méteres hosszabbítót, ki vitte az istállóhoz belépett és az ajtó mellette konnektorba bedugta a dug villát. Majd a pónihoz vitte a dobot, amiben három konnektor volt beépítve. Majd sarkon fordult és újra a laborjába ment. Itt megfogta a hordozható ultrahang készülékét és elkezdte tolni a kis kerekein kifele a laborból az istállóba a kis pónihoz. Itt a hosszabbító dob egyik konnektorába dugta az ultrahang dugóját és már be is kapcsolta. A kis póni oldalát és hasát bekente géllel, majd megtörülte a kezét a papír törlővel. Megfogta az ultrahang vizsgáló fejet és elkezdte tolni a kis póni oldalán, majd a hasán vizsgálni az életet, ami a póni hasában élt. Meglepetten kiáltott fel.

-- Ez igen. Micsoda boldog vagyok pónikám. – Az ultrahang géphez nyúlt és állított rajta. Azonnal jöttek az értékek. Majdnem 15 cm-hosszú volt az utód. Dr Majoros most azon gondolkozott. Ha az apai vagy az anyai részről nem ugyanolyan gént örökölt az egyed, akkor heterozigótának hívjuk a szóban forgó tulajdonságban. Ebben az esetben lehetséges, hogy az egyik szülő génje elnyomja a másikét, vagyis az egyik dominánsan öröklődik a másik felett. Az elnyomott gént pedig recesszívnek hívjuk. Tehát, ha az anyai részt örökli az egyed, akkor nem lesz kentaur. Ha az apait, akkor a kentaur ember és ló lesz, vagyis kentaur. Még lesz izgulni való, amíg világra nem jön az utód. A hónapok is teltek, hiába volt a december és a január hideg és szeles, dr Majoros minden nap kint volt a tanyán. Igaz egy pár alkalommal traktorok segítették eljutni a tanyájára, mert a hófúvás miatt elakadt. Majd jött a január és a többi hónap. Végre a tavasz beköszöntött, a kis póni már hosszabb ideig kint tudott lenni a szabadban, a hatalmas bekerített udvaron. Augusztus végét írtuk, dr Majoros megint, mint minden héten nagy vizsgálatot végzett a kis pónin. Dr Majoros nem készített fotókat, mert tudta, ezt nem szabad megtudnia senkinek sem, hogy milyen kísérletet folytat. Majd fél órát csodálkozott a kicsi lényben majd visszavitte a laborba a műszert, amit hetente vitt az istállóba. A kutató nagyon boldog volt, feltekerte a hosszabbítót ki tudja hányadszor már, és újra a kis póninál volt, simogatta a hátát. Felesége hívta, majd azonnal indult is a kocsiijához, mert tudta, felesége ideges, ha sokáig elmarad. Az idő is csak telt, dr Majoros most már nagyobb figyelemmel, minden nap ellenőrizte a kis póni ló állapotát, mert az ellés is közeledett, augusztusba fordult az idő. A póninak is megváltozott a viselkedése. A vemhessége előrehaladtával a kis póni hamar fáradt, és izzadt. Mivel a nagy magzat már gátolja a visszafolyó (vénás) érműködését a lábvégek és a has alja vizenyősen beszűrődik. A vemhes póni szőrváltása is elmarad, megtartja rövid, merev szőrét is. Hasának térfogata is megnő, a hasaaljának növekedése nem torlódik el jobbra, mint például a szarvasmarhának, hanem részarányosan széles. De minden haladt a maga útján, amit a természet írt elő. A 39. hétben voltak, ami egy terhes nő életében a szülést hozza a 40. hétig. Igaz van olyan eset is, ami ezt a határidőt ki is tolja. A kis póni is már nagyon nehezen  mozgott, de esze ágában sem volt az elléshez. Már a 41.hét is eltelt, nagyon meleg volt, augusztus, és mellé csapadék sem volt elég régóta, dr Majoros már ideges volt. Sejtette, hogy nem emberi szülés lesz, de nem is állati ellés. Kálmán, aki segített neki két hete már a Dunántúlon volt a szülői házban, mert meghalt az édesapja és a hatalmas háznál elég sok volt a tenni valója. Dr Majoros ezt nem is bánta, sőt örült neki, hogy nem neki kell Kálmánt elküldenie valami ok miatt, hogy egyedül maradhasson a vemhes pónival. A 42 hét is eltelt, augusztus ötödikét írtunk, dr Majoros már ideges volt, most eszébe villant, minden ellenőrzést megejtett, a 8 hetes vemhességet is ellenőrizte, a Galli-Mainini-próbával és a Juhász- Dózsa-féle kecskebékareakcióval is kimutatta a vemhességet és semmi rendellenességet nem talált. Sőt már kimutatta a vérsavóból a gonadotrop hormont is ki tudta mutatni. Megcsóválta a fejét dr Majoros, a kis póni hátát simogatta, míg az állat nézett maga elé. Az 5 hónapos vemhességet is megállapította a Cuboni reakcióval. Dr Majoros már egy hete nem volt otthon az Újszegedi házában, felesége két naponként jött el hozzá főtt ennivalót hozott férjének. Minden éjjel két óránként ellenőrizte a kis pónit. Az ultrahangon már egyértelműen ki tudta venni. Nem kis pónit fog szülni a póni, hanem kentaurt. Egy hosszú feketehajú gyermeki arcot látott a póni hasában. A nemét nem sikerült megállapítania, de a lábait, azt igen, és a két apró karját. Lassan két hete már előkészítette a szülészeti csomagot is. Az istálló sarkában lévő kerekes asztalt nézte, amin a kellékek voltak a szüléshez. Ilyenek a fásli (rugalmas pólya), az ellő póni farkának befáslizására, jódtinktúra vagy egyéb más hatékony fertőtlenítőszer a köldökfertőtlenítéshez. A Betadine oldatot is elkészítette, mely a kéz- és köldökfertőtlenítésre alkalmas. Vatta, a pératájék letisztításához, olló (ha nem lehet a köldökzsinórt elszakítani) és egy olyan doboz vagy nagyméretű szemeteszsák, melyben a magzatburkot tudjuk tárolni a megsemmisítésig. Gondoskodott törülközőről, kézmosó szerről, gondolni kell a legrosszabb eshetőségre, és beszerzett cumisüveget és cumit is. A csikóknál gyakran előforduló bélszurok-kólika megelőzése érdekében a Klistier használatát is beszerezte, a különböző szájon át alkalmazható olajokkal (ricinus és paraffin olaj 1:1 arányú keverékével) szemben. Ennek előnye, hogy végbélen át kell alkalmazni, így azonnal hat. Dr Majoros most a póni hasát simogatta, és már emlékezett rá. A tapasztalat azt mutatja, hogy a vemhesség idejét befolyásolhatja a csikó neme, itt ebben az esetben ugye nem csikóról van szó, hanem egy kentaurról, de ugyan akkor a tartási és takarmányozási körülmények is befolyásolhatják az ellést. A nyugalmat keresve általában éjszaka, hajnalban ellenek a lovak, így várható a póni is éjjel fogja megszülni a kentaurt. A professzor nagyon jól tudja, az ellés előtti napokban hormonális változások indulnak meg a kancában. Ezzel együtt a kentaur az anyaméhben lévő helyzete is megváltozik. Ezek külsőleg is látható jelekben is meg mutatkoznak. Ilyenek a has alakjának megváltozása, a horpasz beesése, a felső farizmok ellazulása és beesése, a pératájék duzzanata, valamint a viaszcsepp megjelenése a tőgyin. dr Majoros most az állat tőgyére pillantott és meglepetten látta, hogy a tényleges tejelválasztás csak az ellés előtt 6-12 órával kezdődik meg. Az ellés előtti órákban a kentaur is beigazodik a szülőútba, amit a kanca erős nyugtalansággal jelez. A professzor tudta, lassan itt az ideje a kis jövevénynek, aki meg akarja ismerni ezt a terhes világot. A póni nyugtalan volt a nagy melegtől is, különösen érzékeny lett a külvilág ingereire, ezért ilyenkor nem érdemes zavarni, simogatni. Éjjel kettő óra volt,a professzor lassan magára hagyta a pónit, kihátrált az istállóból és visszament a laborjába ahol kamera segítségével figyelte a kis pónit. Az állat ekkor keresi a helyét, fekszik-kel, izzad és nyugtalanul kapar, szinte kólikaszerű tüneteket mutat. Ez az időszak néhány perc vagy akár több óra is lehet. Ha ez nagyon elhúzódik, akkor az a magzatfekvési rendellenességére hívhatja fel a figyelmet, és az már bizony beavatkozást igényel. Dr Majoros feszülten figyelte a kis pónit, feküdt és nagyon lihegett. Ekkor megjelent a kis kentaur két emberi lába, majd a másik kettő, de az patában végződött. Kirohant a laborból és mikorra az istállóba ért a kis kentaur már a szalmán feküdt. Feje érdekesen billegett. Dr Majoros a kis asztalhoz sietett, a kerekein begurította a póni mellé, az ollót felvette és elvágta a köldökzsinórt, majd azonnal egy plédet vett le és a kis kentaurt ebbe csomagolta be. Nézte egy pillanatig, egy gyönyörű kislány arca, és annak kék szeme nézett vele szembe. A póni mozdulatlan volt, pislogott nagyokat és látszott rajta megkönnyebbült, de a fáradtság is leteperte rendesen. A kis kentaur lányt a professzor felkapta és beszaladt vele a laborba, letette arra az ágyra, amiben valamikor az egyik klónozott gyermek feküdt. Azonnal a légutakat tisztította meg. Az orrát is megtisztította, a szájüreget is, és lekezelte a köldök részt, fertőtlenítette. A professzor a bélszurok elleni kezelést is elvégezte. A professzor kezébe vette a kis miniatűr fejőgépet, sietve hagyta el a labort, majd azonnal a kis pónihoz sietett az istállóba, és a kentaur számára, a nagyon fontos föcstejet kelett szereznie a pónitól. Az immunrendszer végleges érése a születést követően, a föcstej (kolosztrum) megívásával valósul meg. Amennyiben erre nem kerül sor az első 4-12 órában, a csikó nem jut hozzá azokhoz az ellenanyagokhoz, amelyek megvédik, a fertőzésektől az élet első néhány hónapjában, akkor elpusztulhat a kentaur. Ennek a föcstejnek az összetétele más, mint a kancatejnek, annál jóval koncentráltabb, magasabb az energia-, fehérje- és ásványi anyag tartalma is. Ez tartalmazza a kentaur kislány számára a létfontosságú védőanyagokat is, amihez a csikó, jelen esetben a kentaur kislány, más módon nem jut hozzá. A föcstej egyébként hashajtóhatású is, ami nagyon lényeges. A föcstejet a póni csak 48 óráig termeli a lényege a föcstejnek, hogy csak az élet első 2 órájában tudnak a védőanyagok a bélből a vér áramba tökéletesen felszívódni, ezután a szervezet már egyszerűen megemészti a további tejet. Gyorsan megfejte a pónit és már sietett is vissza a laborba megetetni a kis kentaur kislányhoz. Ám észrevette a kis póni nem mozdult, nagyon nehezen lélegzett. De most nem volt idő, az újszülött kentaur kislányt kellett megetetnie. A laborba érve már nagyon ideges volt dr Majoros a kis póni viselkedése miatt. Közben a kis kentaur kislány is felébredt, kíváncsian forgatta gyönyörű fejét. A professzor a cumisüvegbe töltötte a föcstej egy részét és elkezdte etetni a kis kentaur kislányt, aki mohon esett neki a cumis üvegnek. Pillanatokon belül kiszívta az üveg tartalmát, majd a professzor megint adott neki egy cumis üvegnyi valót. Ez már elég is volt, megint elaludt. Gyorsan letette az üres cumis üveget és már sietett kifele az istállóba. A kis póni mozdulatlanul feküdt, dr Majoros mellé lépett és megsimogatta a hasát. Ekkor már tudta, nagy baj lehet a kis pónival. A telefonja után nyúlt és elővette. Ekkor a kis póni egy hatalmasat sóhajtott majd mozdulatlanná vált, elpusztult. Dr Majoros nagyon szomorúan nézte kis kedvencét. A telefonon lassan lenyomta a kereső gombot, és kikereste Kálmán telefonszámát, de előtte állatorvos barátjának akart szólni. Ekkor nézett az órájára, hat óra volt, de már késő, egy vidám hang szólt bele a telefonba.

-- Jó reggel professzor úr, de korán kelt.—A professzor halkan és nagyon szomorúan kezdte.

--Jó reggelt magának is. Kálmán, elpusztult a kis póni és a kis csikó is. A kis csikót már megsemmisítettem a savas kádamban, de a pónit el kellene szállítani. Ugye számíthatok önre.—Döbbent csend, majd idegesen válaszolt Kálmán.

-- Azonnal ott leszek, viszlát.—Meg sem várta, hogy a professzor válaszoljon, kinyomta a telefon. Nem lehet tudni mennyi ideig állt a póni elhalt teste felett a professzor, de Kálmán hangja riasztotta fel gondolataiból.

-- Jó reggelt professzor úr, itt is vagyok. Az úton már szóltam a kimúlt póni elszállításáról, fél órán belül itt lesznek.—Dr Majoros, mint ha meg sem hallotta volna Kálmán mondatait, elgondolkozva mondta, de szinte saját magának.

-- Pont most kellett elpusztulnia, amikor minden haladt a maga rendezett útján, ahogyan elő van írva. – Kálmán megfogta a professzor vállát, és halkan mondta, de úgy mintha meghallaná valaki rajtuk kívül.

-- Jöjjön professzor úr innen, majd én lerendezek mindent.—Dr Majoros lassan megindult az istállóból kifele, ameddig lehetett a szeme sarkából figyelte a kis póni elpusztult testét, szinte így búcsúzott tőle, minél hosszabb ideig a szeme előtt legyen az emlékeibe beágyazva. Amikor kiértek a hatalmas udvarra, dr Majoros csak most tért észhez.

--Jó reggelt Kálmán, ne haragudjon, amiért ennyire kiakadtam, de a szívemhez nőtt ez a kis állat. Ha megkérhetném, mielőtt elviteti, készítsen egy pár fotót a póniról. Most bemegyek a laboromba, ha kellek, hívjon és már itt is vagyok.—Kálmán bólintott, dr Majoros megindult a laborba. Szomorú volt, de vigasztalta magát, a kis kentaur lány életével. A laborba nagyon halkan lépett be, a kis kentaur lány már ébren volt, nézte a mennyezetet. Dr Majoros halkan mellé lépett a cumisüvegbe töltőt a létfontosságú tejből és a szájához érintette. A kis kentaur lány azonnal elkezdett enni, míg szeme figyelte a professzor szemét. Most mosolyodott el először dr Majoros amióta a póninál beindult az ellés. Amikor befejezte a kis jövevény az evést, majd a felesleges tejet beletette két másik üvegbe a következő etetésre, és a hűtőbe tette. Most kezdődött el az igazi munka a professzornak. Az általános orvosi vizsgálatok sokasága, a test ellenőrzése. Először is egy gyors vérvétel és a minőségét, a fertőzési eshetőségeket kell megnéznie. Amikor ezt befejezte azonnal a Testhőmérsékletét ellenőrizte le, ami 37,5 volt, tehát belefért a 37,2- 38,8 °C értékek között volt. A pulzusa is a középérték közt volt 70/ perc körüli szokott lenni a szülésnél, majd 100-120/perc, amikor visszaáll, de ebben az esetben 110/perc volt. A légzés szám is beállt a 20-40 perc közé. Az első vizeletürítés 8 órán belül, míg az első bélsárürítés 12 órán belül meg kell, hogy történjen. De ne feledjük el, ez kentaur bébi, tehát se nem ló, se nem ember, tehát az értékek amiket dr Majoros is tudott, az a lónak és az embernek az értékei voltak. Ha megnézünk egy pónit, a súlya körülbelül 350 Kg körül van, míg a marmagassága 120. De nézzük csak meg az embert. A nő súlya átlagosan körülbelül 50kg esetleg 100 kilogramméig, míg a magassága 160-180 ig, körülbelül. Tehát, nem lehet hasonlítani sem az emberhez az adatokat, sem a lóhoz, a kentauri adatokat. Már a kentaur súlya is más, az emberi újszülött 3-6 kg-ig, míg a ló újszülötte 40-50 kg ig terjedhet. Ennek a kis kentaurnak a súlya 17 kg. Nincs foga a kis jövevénynek. Dr Majoros befejezte a kis kentaur kislány vizsgálatát, semmi rendkívüli betegséget, vagy elváltozást nem talált. Most kezdődött el a tisztítása, egy baba sampont vett elő és az ott lévő fürdőszobába megnyitotta a kád csapját. Engedett langyos vizet és belekeverte a sampont, majd visszaballagott a kis kentaur kislányhoz, felnyalábolta és a kádhoz vitte, itt beleeresztette. Szivaccsal elkezdte mosni az enyhén szőrős testet. A haját is átmosta és egy szép fényes, hosszú fekete, göndör hajat varázsolt a zsírós hajból. A kentaur kislánynak nagyon piszkos volt a farka, ezért amikor átmosta meglepődött. Hófehér színe lett. A kis kentaur lánynak nagyon tetszett a langyos víz, és elég rendesen pancsolta is ki a vizet a kádból. A kis kentaur lány figyelte a professzor arcát, néha egy mosoly szaladt át az arcán. Kivette a kádból, megtörülte és mielőtt megfoghatta volna a kis kentaur lányt, hogy elvigye a helyére, a kiságyhoz, felállt. Először a két hátsó lábára állt, majd megkapaszkodott két kis kezével a professzorba. Lassan a két mellső lábát is megemelte és lassan mind a négy lábán álldogált. Remegett. Nagyon 33 lassan elindult a professzor segítségével, és a kicsi ágyhoz billegett, nagyon lassan, óvatosan lefeküdt. Csillogó kék szemeivel figyelte a professzort, aki meglepődött. Dr Majoros megcsóválta a fejét és szinte magának morogta.

-- Gondolhattam volna, hogy tud menni, ha meg még megszólal, akkor el fogom az agyamat is veszíteni.—De a kis kentaur lány nem szólalt meg, még meg kell neki tanulnia beszélni, mint az újszülött gyermekeknek. Dr Majoros bement a fürdőszobába, leengedte a vizet, majd egy fésűvel jött elő. A kis kentaur lányhoz lépett és elkezdte fésülni a hosszú, fekete, göndör haját. A kis kentaur lánynak nagyon tetszett, mert még a szemét is becsukta. Dr Majoros, amikor befejezte a fésülését a kis kentaur lány megsimogatta az arcát. Nagy szemeket meresztett a tudós, de nagyon jól esett neki. Most a kis kentaur lány hátsó patáit nézte át, nagyon lágyak voltak a paták, de a kezén, ujjain a körmök elég hosszúakra nőttek. 

ha érdekli a történet további része, irjon a lovag.anatole.hongrois@gmail.com 

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
A kentaur kislány - © 2008 - 2025 - kentaur-kislany.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat